Az immáron 22 éves Daniel Radcliffe Angliából vár csomagot. Viszonylag gyakran, lévén szenvedélyes ember, s nehezen mond le szenvedélye tárgyáról. Történetesen a dohányról, még pontosabban egy típusú angol dohány áruról.

Radcliffe kézzel csavarja a cigarettát, kizárólag egyfajta dohányt szív, azt amelyet Amerikában - ha kapni is lehet, de semmiképpen nem olyan, mint az eredeti.

"Otthonról kell küldetnem ilyen dohányt, mert itt nem kapsz jó minőségűt belőle. Mindegyik száraz és vacak. Nem fogok dohányozni, nyilvánvalóan nem tesz jót, pláne, ha énekelned is kell - nyilatkozta Radcliffe.

 De a színészt nemcsak ez zavarja Amerikában. A hideg kirázza az amerikai akcentustól, a mesterkélt hanglejtéstől, attól, hogy bizonyos szakból például öntérvényűen kihagynak egy-egy hangot, amelyek így semmit sem jelentenek.

Már csak azon kellene elgondolkoznia a színésznek, vajon hogy lesz képes helyt állni tökéletes brit akcentusával a Broadway színpadokon, ha senki nem érti majd, amit mond. S ha mindezt még megfejeli egy-két nyomdafestéket nem tűrő jelzővel az Egyesült Államokról és az ott élő emberekről - kétség nem fér az egykori Harry Potter amerikai sikeréhez...